2016. január 21., csütörtök

D. Dr. Tőkés István (1916‑2016)

D. Dr. Tőkés István (1916‑2016)

Száz éves korában hunyt el a neves kolozsvári teológiai professzor



Kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében 2016. január 15-én elhunyt Tőkés István református lelkész, egyházi író, lapszerkesztő, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökhelyettese. Temetési istentiszteletét 2016. január 21-én tartották a kolozsvári Farkas utcai református templomban; földi maradványait a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tőkés István (fotó: Agnus Rádió)


Család és tanulmányok

1916. augusztus 8.-án született a háromszéki Málnás községben, Tőkés József lelkipásztor és Simon Emma tanítónő fiaként. Nagyszülei szintén református papok és tanítók voltak.

Középiskolai tanulmányait Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban végezte; Brassóban érettségizett 1933-ban. A kolozsvári Református Teológiai Fakultáson végzett teológiai tanulmányok (1933–38) után Kasselben, majd Tübingenben – Gerhard Kittel mellett (1938‑39), illetve Baselben – Karl Barth és Oscar Cullmann mellett (1940) képezte tovább magát. A 20. század ezen egyéniségeinek biblikus és hitvallásos látása döntő hatást gyakorolt teológiai fejlődésére.

Egyházi tisztségei és professzorsága

Külföldi tanulmányútjáról Vásárhelyi János egykori püspök hívja haza Kolozsvárra. Püspöki titkár (1940‑45), ezzel párhuzamosan az egyetemi hallgatók lelkipásztora. Megválasztják az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsbírójának és a lelkészképesítő bizottság tagjának (1946); az Igazgatótanács tagjának (1946‑73); zsinati tagnak és az Állandó Zsinati Tanács tagjának (1948); a Nyugdíjpénztár elnökének, több egyházkerületi és zsinati bizottság elnökének; a Teológiai Elöljáró Bizottság és a Teológia Magántanárképző Bizottság tagjának (1953); az egyházkerület generális direktorának (1957); egyházkerületi főjegyzőnek – püspökhelyettesnek (1974).

Teológiai magántanári és doktori diplomája elnyerése után, 1973-tól a kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet Református Újszövetségi Exegézis és Bibliai Teológia tanszékének professzora. Az akadémia vezetősége már a 60-as években javasolta erre a szolgálatra, az állami hatóságok azonban visszautasították a kezdeményezést. Professzori megbízatását tíz éven át viseli, amikor 67 éves korában, 1983 novemberében kényszernyugdíjazták (a professzori nyugdíjkorhatár ekkor 70 év volt). Az államhatalom nyomására 1989-ben az egyházi szolgálattól, az igehirdetéstől is eltiltották.

Lapszerkesztői munkája

Az Erdélyi Református Naptárt 1950-ig ő szerkesztette. Az 1950 februárjában kiadott kalendárium terjesztését az államhatóság leállította, szerkesztőjét letartóztatták, egy hónapot vizsgálati fogságban töltött, ettől kezdve szigorú megfigyelés alatt tartották.

A Református Szemle társszerkesztője (1959‑73), majd felelős szerkesztője (1973‑84) volt.

Feldolgozta és megírta a 70 éves folyóirat addigi munkáját (A hetvenéves Református Szemle, RSz 1978/4); újraértelmezte annak nevét és hivatását: „A »Református« azt a szellemet, állandó önvizsgálatot..., azt a »mélyebbre evezést«, tűzvevést, sózást, hegyekre nézést« és készenléti állapotot fejezi ki, amelyet az írott Ige szolgálata elé állít az Anyaszentegyház Ura. A »Szemle« a valóságos cselekvésnek, a fáradhatatlanságnak, a nézésnek-látásnak, a fényhordozásnak és világolásnak, a Krisztushoz tartozó magatartásnak... kifejezője. Ezekkel a nevekkel aligha lehet baj. Azonban számunkra állandó feladat... vajon híven hordoztuk és hordozzuk-e a kettős nevet?

Írásai által is a bibliai szövegelemezés, a teológiai exegézis fontosságát hangsúlyozta a prédikálásra való készülésben (Az újszövetségi exegézis mai kérdései és feladatai, RSz 1977/1; A Református Szemle és a lelkipásztorok, RSz 1978/4) – ennek előmozdítását tekintette a lap küldetésnyilatkozatának is.

Tudományos művei

Egyházi folyóiratokban, társszerzői és gyűjteményes kötetekben megjelent tudományos dolgozatainak, tanulmányainak, kritikáinak, könyvismertetéseinek száma több százra tehető; 15 önálló kötete jelent meg.

Három bibliakommentárja: A Filippiekhez intézett levél magyarázata (Kv. 1983); A Korinthusbeliekhez írt első levél magyarázata (Nv. 1995); A Korinthusbeliekhez írt második levél magyarázata (Kv. 1996); illetve négy prédikációskötete: Őt hallgassátok (László Dezsővel és Borbáth Dániellel, Kv. 1975); Az ajtó előtt állok és zörgetek (Nv. 1997); Egyet kérek az Úrtól (Nv. 2003); IGE-hirdetés (Kv.‑Nv. 2011) látott napvilágot.

Alapvető egyházjogi és egyháztörténeti művei: A Román Népköztársaságban levő Református Egyház Statútuma. I. főrésze (Kv. 1949); A Romániai Magyar Református Egyház élete 1944–1989 (Bp. 1990, Kv. 2014.), valamint teológiai írásai: Református keresztyén tanítás (Kv. 1981); Hétköznapok – ünnepnapok, avagy az idő a keresztyén ember életében (Mv. 1991; Kv. 2008) mellett külön fontossággal bírnak hitvallás-magyarázatai, ill. -fordításai: Commentarium in Confessionem Helveticam Posteriorem – A Második Helvét Hitvallás magyarázata. Kommentár Bullinger Henrik művei alapján. I–II. (latin–magyar kétnyelvű kiadás, Kv. 1968, Nv. 2006); A Második Helvét Hitvallás (átdolgozott fordítás, Nv. 2001); és hermeneutikai (a szövegértelmezés tudománya) dolgozatai: A bibliai hermeneutika története (Kv. 1985) – doktori dolgozat; Új hermeneutika. Az 1950 utáni hermeneutikai irodalom áttekintése (Bp. 1999).

Emlékkötet, elismerések

2006. szept. 27-én a kolozsvári Protestáns Teológia szervezésében meghitt ünnepségen köszöntötték 90. születésnapja alkalmából a nyugalmazott teológiai professzort. Az akadémia dísztermében a professzor családján kívül ismerősök, barátok, teológiai tanárok és diákok, a közélet számos jeles képviselője volt jelen. Pap Géza, korábbi erdélyi püspök megható gesztussal bocsánatot kért az ünnepelttől azért az igazságtalanságért, amely évekkel ezelőtt érte, amikor a kommunista hatalom az egyházi vezetés tudomásával eltiltotta az igehirdetéstől. A rendezvényen átadták a professzor tiszteletére szerkesztett tanulmánykötetet, amely ötvenkét jeles teológusnak a Tőkés István hármas szakterületébe (írásmagyarázat, igehirdetés, egyháztörténet) vágó értekezéseit tartalmazza mintegy 700 oldalon: Emlékkönyv Tőkés István kilencvenedik születésnapjára (Kv. 2006).

Munkássága elismeréseként a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara díszdoktori címmel (1996), a Magyar Köztársaság Kulturális Minisztériuma Károli Gáspár-díjjal (2002), a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Pro Ecclesia-díjjal (2006) tüntette ki; a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011), a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2012) kitüntetést kapott. 
 Tőkés István (fotó: Agnus Rádió)

Ars teologica

D. Dr. Tőkés István távozásával református egyházunk kiváló, a teológiai tudományok több részterületét is művelő, egységbe fogó tudósát veszítette el. Nyugdíjazása után, élete utolsó éveiben is aktív művelője volt a teológiának, lelkes igehirdetője egyházának. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.

Az „Ige teológusa” volt, aki vallotta, hogy a prédikáció „Ige-hirdetés” is kell legyen, a teológia tudománya és azon belül az írásmagyarázat is az egyházat, az igehirdetést kell szolgálja. Magánéleti és közéleti ars poetica-jának, „ars teologica”-jának a 127. zsoltár első versét választotta: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak annak a munkásai. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába őrködnek az őrködők.”


2015. december 5., szombat

Imaheti program és füzet (2016)

Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 

 Imahét a Krisztus-hívők egységéért

2016

Isten tetteinek hirdetésére elhívottan

„Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (1Pt 2,9)

Bibliaolvasás: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket, akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” (1Pt 2,9-10) 

1. nap – NE MARADJON A KŐ A SÍRNÁL
Ez 37,12-14 Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem.
Zsolt 71,18b-23 Istenem, hatalmad és igazságod a magas égig ér.
Róm 8,15-21 Szenvedünk vele, hogy megdicsőüljünk általa.
Mt 28,1-10 Nincsen itt, mert feltámadt amint megmondta.

2. nap – ELHÍVATOTTAN AZ ÖRÖM HIRDETÉSÉRE
Ézs 61,1-4 Az én Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.
Zsolt 133 Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
Fil 2,1-5 Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok. Ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.
Jn 15,9-12 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.

3. nap – TANÚSKODÁS A KÖZÖSSÉGRŐL
Jer 31,10-13 Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán.
Zsolt 122 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek.
1Jn 4,16b-21 Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, s a testvérét viszont gyűlöli, az hazug.
Jn 17,20-23 Teljessé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem.

4. nap – A HÍVŐK SZENT PAPSÁGÁNAK HIVATÁSA EVANGÉLIUM HIRDETÉS
1Móz 17,1-8 Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.
Zsolt 145,8-12 Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.
Róm 10,14-15 Hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak?
Mt 13,3-9 A többi mag viszont jó földbe esett és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.

5. nap – AZ APOSTOLOK KÖZÖSSÉGE
Ézs 56,6-8 Az én házamat az imádság házának fogják majd nevezni, minden nép számára.
Zsolt 24 Ki mehet föl az Úr hegyére?
ApCsel 2,37-42 Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
Jn 13,34-35 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én is szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!

6. nap – VAGY EGY ÁLMOD?
1Móz 37,5-8 Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet láttam!
Zsolt 126 Olyanok voltunk, mint az álmodók.
Róm 12,9-13 A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.
Jn 21,25 Maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.

7. nap – EGYÜTT IMÁDKOZVA
Ézs 62,6-7 Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel!
Zsolt 100 Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön. Szolgáljatok az Urnak örömmel!
1Pt 4,7b-10 Legyetek bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.
Jn 4,4-14 Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

8. nap – EGYSÉGÉRT ÉGŐ SZÍVEK
Ézs 52,7-9 Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz.
Zsolt 30 Te gyászomat örömre fordítottad.
Kol 1,27-29 Milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van.
Lk 24,13-36 Mózestől, meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az írásokban róla szólt.


2015. november 24., kedd

Imaheti program (2016)

Imahét a Krisztus-hívők egységéért

2016



Az Úr nagy tetteinek hirdetésére hivatva
(1Pt 2,9)

Bibliaolvasás: 1Pt 2,9-10

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” (1Pt 2,9-10)

(Nem hivatalos fordítás!)


1. NAP Hengerítsük el a követ!
Ezék 37,12-14 Én felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem.
Zsolt 71,18b-23 Istenem, igazságod a magas égig ér.
Róm 8,15-21 Ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Mt 28,1-10 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.

2. NAP Örömhír-vivésre hivatva
Ézs 61,1-4 Az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak.
Zsolt 133 Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
Fil 2,1-5 Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.
Jn 15,9-12 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.

3. NAP A testvérség tanúbizonysága
Jer 31,10-13 Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán.
Zsolt 122 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!
1Jn 4,16b-21 Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug.
Jn 17,20-23 Hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem.

4. NAP Evangéliumhirdetésre hivatva
1Móz 17,1-8 Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.
Zsolt 145,8-12 Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.
Róm 10,14-15 Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak?
Mt 13,3-9 A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.

5. NAP Apostoli közösség
Ézs 56,6‑8 Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára.
Zsolt 24 Ki mehet föl az Úr hegyére?
ApCsel 2,37-42 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
Jn 13,34-35 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást.

6. NAP Hallgassátok meg az álmot!
1Móz 37,5-8 Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet álmodtam!
Zsolt 126 Olyanok voltunk, mint az álmodók.
Róm 12,9-13 A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.
Jn 21,25 Maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.

7. NAP Vendégszeretet imádságban
Ézs 62,6-7 Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel!
Zsolt 100 Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel.
1Pt 4,7b-10 Legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.
Jn 4,4-14 Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

8. NAP Az egységért epedezve
Ézs 52,7-9 Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz.
Zsolt 30 Gyászomat örömre fordítottad.
Kol 1,27-29 Milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van.
Lk 24,13-36 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.


Week of Prayer for Christian Unity — World Council of Churches


2015. november 14., szombat

Az év és a hónap bibliai igéi (2016)

Az év és a hónap bibliai igéi
(2016)


http://www.oeab.de/_gfx/logo.gif

Ökumenische Arbeitsgemeinschaft für Bibellesen
(ÖAB)
http://www.oeab.de 

Az év igéje
Isten mondja: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket:” (Ézs 66,13)

A hónap igéje

Január
„Nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)

Február
„Amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” (Mk 11,25)

Március
Jézus Krisztus mondja: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!” (Jn 15,9)

Április
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pt 2,9)

Május
„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6,19)

Június
„Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.” (2Móz 15,2)

Július
„Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” (2Móz 33,19)

Augusztus
„Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!” (Mk 9,50)

Szeptember
Isten mondja: „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jer 31,3)

Október
„Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17)

November
„Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.” (2Pt 1,19)

December
„Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.” (Zsolt 130,6)

2015. november 13., péntek

A rabbi, akit Ady is meghallgatott - 150 éve született Kecskeméti Lipót (1865‑1936)

A rabbi, akit Ady is meghallgatott

150 éve született Kecskeméti Lipót (1865‑1936), tudós, váradi főrabbi, zsidó irodalomtörténész, bibliakutató




Várad neológ rabbija

A két világháború között a húszezres nagyváradi zsidóság negyedét az 1870-ben megalakult neológ hitközség teszi ki, amely 1878-ban a Körös-parton felépíti impozáns zsinagógáját, és amelynek főrabbija 1890-től Kecskeméti Lipót volt. 1920-ban magyar tannyelvű zsidó gimnáziumot alapít, megmenti a nyilvánossági jog megvonásától, az Izraelita Líceum később fel is veszi jótevője nevét.

A neológ irányzat az emancipáció, az asszimiláció illetve a magyar nyelvűség híve volt, így Kecskeméti is szembeszállt minden vallási elzárkózással, meggyőződéses anti-cionista volt. Liberális, bibliakritikai álláspontja miatt gyakran érte bírálat az ortodox irányzat részéről. Az Egy zsidó vallás van-e, több-e? (1913) című művében a zsidóságot egységesnek tekinti: a neológia és az ortodoxia az egy zsidóságnak kétféle meglátása. 


A tudós rabbi

Tudományos munkáját a középkori zsidó költészet és a bibliai próféták kortörténete terén fejtette ki. Középkori héber versfordításaiból kötetben is jelentetett meg (Zsidó költőkből, 1887), doktori dolgozatát (1888) is e témában írta, ennek egy részlete kötetben is megjelent (Pokol a középkori zsidó költészetben, 1888). Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság (IMIT) évkönyveinek 1895‑1918 közötti első sorozatában szinte minden évben jelenik meg egy-egy, prófétákról szóló tanulmánya. Az IMIT által 1898 és 1907 között 4 kötetben kiadott, új fordítású, héber-magyar Szentírás kisprófétákat tartalmazó részét lektorálta. A Biblia az ifjúság és a család számára (1925) újabb fordítás – Tórát és történeti könyveket tartalmazó – megjelent két kötete mellett kéziratban maradt Kecskeméti prófétai könyveket tartalmazó fordítása. Prófétákról szóló, a bibliakritika módszerével megírt monográfia-sorozatából az egyenként 3 kötetes Jeremiás próféta és kora (1932) és Ézsaiás (Nv. 1935) jelent meg. Nagyváradi templomi beszédei két gyűjteményben is (1922, 1937) megjelentek. A 70. születésnapján elhangzott beszédek kötetben is megjelentek: Kecskeméti Lipót Emlékkönyv (Nv. 1935). 


Akit Ady is meghallgatott

Nem csak kiváló tudós, hanem kitűnő hitszónok, a magyar nyelv mestere is volt, melyre Ady Endre is felfigyelt. Bár Ady Nagyváradról is ismerhette Kecskemétit, illetve ott is hallgathatta beszédeit, a Rabbi a keresztyén templomban (1903) című cikkében egy, a budapesti unitárius templomban tartott, bibliai tárgyú előadását örökíti meg: „Főtisztelendő Kecskeméti Lipót főrabbi úr fölolvasása különben is csak annyi belső szenzációt rejtegetett, hogy ezekért az igékért néhány rabbi-társa már-már máglyára vitte a főtisztelendő úr lelkét… Ézsaiás, Malakkiás, Hozseás és a többi. Aki kíváncsi volt rájuk, az elment. Előre sejtettük, hogy nagyon sokan mennek el, pedig a próféták nincsenek nagyon divatban. Az emberek szeretik megbámulni a ritka látványokat. Oh, nagyon megbámulták ezt is: a keresztyén templomban a rabbit!...” 


A magyarsághoz hű rabbi

Magyar zsidóként vállalja a romániai kisebbségi sorsot is. Noha megválasztották pesti főrabbinak, a román uralom ellenére is Nagyváradon marad haláláig.

Nyomtatásban megjelent beszédeiben így vall: „A zsidóság ne nemzet akarjon lenni. Legyen az, aminek lennie kell: vallási és erkölcsi alakulatnak. Vallás vagyunk és nem nemzet… A zsidó népléleknek lehettem legjobb akarattal dolgozó munkása, de a nemzeti érzésben a magyarságé voltam egész érzésemmel… Új uralomra kerültünk át, úgy kerültünk át mint a magyarság egy része. Magyar zsidók voltunk és vagyunk, az új uralomban is magyar zsidók. Hiába: nem tudunk hűtlenek lenni. Nem dobunk követ a kútba, melynek ittuk a vizét, és nem dobunk követ a kútba, amelynek vizéből inni akarunk…” (1920); „Asszimiláns zsidók vagyunk, de nem úgy, hogy tegnap ez, holnap más, hanem úgy, hogy ahhoz, ami voltunk, hozzáadjuk azt, aminek lennünk kell… A mi anyanyelvünk, a mi magyar nyelvünk; nem tudunk elszakadni tőle. Ahogy magába vette a lelkünk, az életelemévé lett neki; és ahogy legélőbb a lelkünk, úgy akarjuk a gyermekeink lelkét is: beléjük leheljük a lelkünket, lelkünkben az anyanyelvünket.” (1922)

A magyarsággal való szolidaritását felrovó román miniszternek mondta: „A magyarság mellett voltam jósorsában. Most, balsorsában ne tartsak ki oldalán? Én elismerem az új helyzetet, de ha máról holnapra más lennék és megtagadnám a magyar közösséget, Önök vetnének meg engem és vádolnának opportunizmussal!

Oroszi Kálmán 

50 éve hunyt el Fekete János ref. lelkész, politikai elítélt

„A reménységben örvendezők legyetek

50 éve hunyt el Fekete János ref. lelkész, politikai elítélt



Az erdélyi ’56-os perek

Az 1956-os magyar forradalmat követően, azt ürügyként használva a román kommunista hatalom koncepciós perek sorát indította a forradalommal szimpatizáló, szervezkedő vagy rendszerellenes erdélyi magyarokkal szemben is.

A négy legnagyobb „hazaárulási per”: a Sass Kálmán mártír ref. lelkészhez kötődő „érmihályfalvi csoport” pere (2 kivégzés); a Szoboszlay Aladár kat. plébános által képviselt „Szoboszlay-per” (10 kivégzés); a Dobai István jogász nevével fémjelzett „ENSZ-memorandum”-per; „Fodor Pál baráti körének” pere, melyben Csiha Kálmán későbbi ref. püspököt is elítélték.

Az erdélyi magyar politikai perek, valamint a neoprotestáns felekezeteket, Jehova tanúit, a román ortodox „Oastea Domnului” közösséget is érintő perek sorából nem szabad elfelednünk a ref. egyházon belüli Bethánia-mozgalom (CE-közösség) tagjait ért üldöztetést sem.



Az erdélyi CE-Szövetség

A 19. század végén hitújító és missziós céllal, az ébredési és kegyességi mozgalmak örököseként létrejövő CE-Szövetségek (Christian Endeavour – Krisztusi Törekvés; Pro Christo et Ecclesia – Krisztusért és Egyházért) sorában Magyarországon is megalakul (1903) „Bethánia Egylet” néven a CE-szövetség, id. Szabó Aladár bp-i és Kecskeméthy István kvári teol. tanárok vezetésével. Az erdélyi szövetség 1918-tól az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetsége, 1931-től CE-Szövetség néven működik.

Az első és legerősebb szövetségek Zilahon, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon alakultak meg. A szövetség a bel- és külmissziós munka, az iratterjesztés, az evangélizáció, illetve vasárnapi iskolák, csendes napok, konferenciák megtartása révén végezte hitújító munkáját a ref. egyház keretén belül, tagjai és szimpatizánsai között lelkészek, presbiterek, egyháztagok voltak.

1947-ben a román állam a CE-Szövetséget és minden egyesület munkáját betiltja, így az mozgalomként illegálisan működik 1990-ig. Tagjait a kommunista államhatalom az 50-es évektől kezdve gyanakvással figyelte, az egyleti tevékenységet államellenes szervezkedésnek, az állami kultúrpolitika szabotálásának minősítette. 


A bethanista-perek

1958 áprilisa és augusztusa között a Bethánia-mozgalom tagjait, az ún. „bethanistákat” három csoportban tartóztatják le, majd ítélik el 5‑22 évre. Volt köztük 7 ref. lelkész és 13 világi: presbiter, diakonissza, tisztviselő, egyszerű egyháztag.

A székelyföldi csoport („Bakó Pál és csoportja”) 5 elítéltje között 3 lelkész (Lőrincz János, Szőke László, Fekete János); a nagyváradi csoport 8 elítéltje között 4 lelkész (Dési Zoltán, Karczagi Sándor, Szilágyi Sándor, Visky Ferenc) volt; a zilahi csoport 8 tagja nem-lelkészi volt. A zilahiak peréhez csatolták a helyi, rosszindulatú feljelentés alapján elítélt szilágyzoványi lelkész, Antal Sándor perét is. Mind 1964-ben kegyelemben részesülve szabadultak. 


Fekete János (1904‑1965)

Fekete János 1904. júl. 1-én született Székelykakasdon Fekete Zsigmond kántortanító és Pethő Anna fiaként. A székelykakasdi és nyárádkarácsonyfalvi nevelkedést követően a nagyenyedi és marosvásárhelyi ref. gimnáziumban folytatja tanulmányait; a kolozsvári ref. teológiát 1928-ban végzi el. Segédlelkész Marosvásárhelyen (1928‑30), lelkész Felsősófalván (1930‑34) és Nyárádkarácsonyfalván (1934‑58). Aktív missziói tevékenységet folytat: ifjúsági, népművelő, belmissziós, bibliaköri rendezvényeket szervez; a falu fejlődését mozdítja elő. Fodor Piroskával kötött házasságából (1931. febr. 24.) három gyermek született: Imola (1931); Zsolt (1935) és János (1942). 


Tiltott egyleti tevékenységéért 1958-ban őt is letartóztatták. Nyárádkarácsonyfalvára éppen pünkösdkor jöttek őt letartóztatni, s mivel éppen temetés volt a faluban, a botrány elkerülése végett másnapra hívatták be a marosvásárhelyi Szekuritátéra, ahol le is tartóztatták (máj. 29.). A koncepciós perben 10 évre ítélték, 1959-től a szamosújvári börtönben raboskodott. Itt földszinti ágya lett a titokban megtartott istentiszteletek számára a „gyülekezeti terem”; a fiatalabb lelkészeknek lelki atyjává vált; megőrzött jókedélyűségével, humorával is lelkigondozott. 

Gyenge egészségi állapota miatt a börtönben nem dolgozhatott, így csomagot vagy levelet sem kaphatott, családjával nem tudott kapcsolatot tartani. A vele együtt 1964-ben szabadult rabtársai közül ő élt a legrövidebb ideig, sem lelkészi állást, sem nyugdíjat nem kapott, másfél év után, 1965. nov. 20-án hunyt el Marosvásárhelyen.

Oroszi Kálmán

[Köszönet a családnak az életrajzi adatokért és a fényképekért.]

2015. július 6., hétfő

A lelkész és a terroristák - Heinrich Albertz (1915‑1993)


 

Heinrich Albertz
(1915‑1993)

100 éve, 1915. jan. 22-én született Heinrich Albertz német lutheránus lelkész, nyugat-német szociáldemokrata politikus, Martin Albertz (1882‑1956), a náciellenes Hitvalló Egyház elítélt lelkészének féltestvére. Nyugat-Berlin polgármestere (1966–67), Berlin-Neukölln (1970‑74) és Berlin-Schlachtensee (1974‑79) lelkésze. Az 1975-ben elrabolt Peter Lorenz politikusra kicserélt foglyokat elkíséri yemeni repülőútjukon. A 80-as évekbeli atomfegyverkezés elleni békemozgalom híve.  


A lelkész és a terroristák

Egy evangélikus lelkész és a 70-es évek nyugat-német terroristái


A 60-as évek Nyugat-Németországának rendszerellenes tüntetéseiből (különösen az erőszakos rendőrségi oszlatásoktól gerjesztve) a 70-es évek több szélsőbaloldali terrorista szervezete bontakozott ki. A történetben egy evangélikus lelkész több szerepben is feltűnik.


1967. június 2-án az iráni sah nyugat-berlini látogatása elleni tüntetés során Benno Ohnesorg egyetemistát egy civil ruhás rendőr (mint később kiderült: kelet-német ügynök) lelövi – alapot és nevet adva a Június 2. Mozgalom megszületéséhez. A diáktüntetések ellen szigorúan fellépő nyugat-berlini polgármester ekkor nem volt más, mint a szociál-demokrata Heinrich Albertz, evangélikus lelkész, aki a következő évben kénytelen lemondani tisztségéről. Az eseményekhez kapcsolódik, hogy június 3-án, a plakátok, feliratok és jelképek betiltására válaszolva a tüntetők közül nyolcan fehér pólóba öltözve sorba álltak, mindegyikükön egy-egy betűvel: elől az ALBERTZ!, hátul az ABTRETEN (Mondjon le) üzenettel. A fotó hiába járta be másnap a sajtót, leleményességük ellenére mind a nyolcukat letartóztatták, köztük egy terroristaszervezet későbbi alapító, női tagját.


A Június 2. Mozgalom nevéhez leginkább robbantások fűződnek, de ők álltak Peter Lorenz elrablása mögött is. 1975. február 27-én, három nappal a nyugat-berlini polgármester-választás előtt a keresztény-demokrata polgármester-jelöltet elrabolják, szabadonengedéséért cserébe hat fogva tartott terrorista szabadulását, pénzt és egy repülőgépet kérnek. Az emberrablók társaik repülőútjának garanciájaként Albertzet kérik fel kísérőnek, aki kizárólag lelkészi és nem volt polgármesteri státuszában vállalja a küldetést Jemenbe és vissza.


A szabadon engedett terroristák pedig annak a Baader-Meinhof csoportból alakult, Vörös Hadsereg Frakció (Rote Armee Fraktion – RAF) nevű szélsőbaloldali terroristaszervezet második generációs alapítói lettek, amely a 70-es évek számos robbantásáért, gyújtogatásáért és emberrablásáért volt felelős. A 90-es években is még létező szervezet több tagjáról utólag kiderült, hogy kapcsolatban állt a kelet-német Állambiztonsági Minisztériummal, a Stasival.

Oroszi Kálmán